Új bejegyzés Frissítés

2008.03.13. 19:29

Hello Csajok! Annyira sajnálom, nehéz lehet mindkettőtöknek, de fel a fejjel, egyszer úgyis kijuttok mindketten ebből a kerékvágásból, és egy új, saját életet kezdtek, amit már magatoknak alakítatok ki, lehetőleg minél jobban. Remélem sikerülni is fog. És majd ha gyereketek lesz, csak gondoljatok arra, hogy veletek hogyan bántak, és ti ne bánjatok majd úgy a gyereketekkel, próbáljatok meg neki minél jobb életet teremteni, egy nagyon jó apával. :) Kívánom nektek   És Mártu... A baba, aki a féltestvéred, nem tehet róla, hogy meg fog (?) születni... Szóval ha esetleg igaz lenne a hír, akkor csak fogadd el, és ha néha találkozol vele, akkor kezeld úgy, mintha édes testvéred lenne. Mert ő nem tehet semmiről. Vőlegényemnek a bátyja is féltestvére. Tök jól megvannak egymással. A báttynak biztos nehéz volt, hogy meghalt az apukája aztán jött egy másik ember, aki alkoholista, attól lett egy öccse, a vőlegényem, később ez az apa is meghalt az alkoholtól. és jött egy harmadik apa, akitől szintén lett volna egy tesó, de meghalt. + ez a mostoha apa verte a gyerekeket, akik nem is a sajátjai, szívtelen rohadék!!! De már ő sincs... Most van egy negyedik... Alkoholista... de ő már nem tehet semmit a gyerekekkel, mert már nem gyerekek, szétvernék őt, ha egy ujjal is hozzájuk nyúlna, de már nem is merne hozzájuk nyúlni, csak szívózik velük folyton.  Ez ellen viszont nem  tehetnek semmit, mert ha kirakja őket, akkor nem lesz hol lakniuk. Szép kis élet, de már nem kell sokáig így élnie a vőlegényemnek, mert össze fogunk költözni, egy vagy két év kérdése. És akkor most elgondolkodhatunk azon, hogy ki is itt a hibás... Találgassatok...   Na megvan? Az anya... Önzőség tőle.... Ennyit erről. Ti ne csináljatok majd ilyet!!!   Vigyázzatokk magatokra Gothicgirl-7

2008.03.12. 19:06

Szió! Petra a te helyzeted se könnyű, asszem nagyából tudom miről beszélsz én apukámnak is van barátnője és azt beszélik, hogy úton van a mostoha tesóm. Nem tudom mit gondoljak róla.(mármint a babáról). Még hivatalosan nem jelentette be ez csak ilyen városi pletyka, és azt se tudom h igaz e :(  És ksözönöm amit írtál h sinen vagyok meg minden nagyon jól esik. Köszönöm. Pusz mindenkinek! Mártu

2008.03.11. 13:52

Hát igen a szűlök ... nálunk is ez a helyzet , együtt vannak még de már jo sokszor előkerült a válás téma ... állítolag apumnak van barátnője , anyám meg soha nincs itthon , leginkább a barátnőivel megy kituggya hova .Én inkább apum mellé pártolok habár ő az aki nem ér rá és nem foglalkozik velem , soha egy dicséretet nem kaptam tőle maximalista velem szemben // mások szerint csak építő jelleggel csinálja , de nem , egyszerűen nem ér rám és ő is ilyen nevelést kapott // és néha télleg jobb lenne ha nem lennének ezek a viták . Martu  nagyon örülök hogy ujra sinen vagy :] Petra

2008.03.10. 20:45

Szió! A szüleimet már nem baszogatom és igen van oka. Talán igazad van... jobb külön nekik és még én is lehetek ilyen helyzetbe...(bár nem szeretnék, de ki szeretne) Ami a barátomat illeti arra jutottam, hogy jobb lesz ha beszélünk és azt hiszem elég hatásos volt. Megpróbál rám figyelni jobban és többet is szól hozzám. Én elégedett vagyok vele és néha jobb ha megbeszéljük a partnerünkel mit szertnénk. Ő engem megértett és tett ellene, és most állíthatom hogy boldog vagyok :) és az életem és kezd helyre állni. Már csak fizikailag kéne feltöltődnöm amire időt még nem sikerült szakítanom. Mindenesetre köszi a segítséged :) örülök, hogy van aki segít :) Köszönöm puszi mindenkinek :) Mártu

2008.03.09. 20:32

Igazán sajnálom mindkettőtök állapotát a szüleitekkel kapcsolatba. :( Remélem minden jóra fordul! Mártu! Szerintem ne erőltesd azt, hogy összejöjjenek a szüleid, tudod... Jobb néha rájuk bízni. Te is kerülhetsz még ilyen helyzetbe, és tudod... Lehet hogy csak rosszabb lenne ha még együtt lennének, és folyton veszekednének. Mert gondolom annak, hogy elváltak volt oka. Tudod az én szüleim együtt vannak, de folyton csak veszekednek, és vannak pillanatok, amikor már nagyon kikészülök, nem birom hallgatni, és elkap a sírógörcs. Rettentően sokáig sírok olyankor... :( És már talán jobb lenne ha nem lennének együtt, csak hogy ne kelljen ezt hallgatnom. Meghát nemcsak egymással veszekednek, hanem velem is. Nade mindegy. A barátoddal kapcsolatban, pedig azt tudom csak mondani, hogy ha egyikőtök sem élné túl, hogyha szakítanátok, akkor biztos nem lesz szakítás. Ha mégis, akkor utána egy kicsit szar lesz, de azt mondom még fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen hamar elkötelezd magad. Előtted áll még egy egész élet. És lehet (biztos fura még ebbe belegondolnod) hogy egy két év, vagy akár hónap múlva azt gondolod, hogy "dejó hogy már nem vagyunk együtt." Azzal akivel akkor leszel lehet sokkal jobb lesz. Lehet ellenkezőleg, de akkor meg gondolom úgyis tovább lépsz. Tudod.. Ezek azért jók a tapasztalatszerzés céljából. :) Fel a fejjel csajok!!! Gothicgirl-7

2008.03.09. 09:31

Lehet hogy a Te szuleid erdekbol szoba alnak veled, de az en szuleim meg erdekbol sem.

2008.03.06. 19:20

Ja és megint az aláírás..... Azt hiszem mostmár megváltoztathatom a jeligét valódi nevemre. Ezentúl nem elkeseredett lány vagyok.... Mártu

2008.03.06. 19:18

Az előzőt is én írtam csak az aláírás lemaradt. Mindegy. Csak még annyit szeretnék hozzáfűzni ahhoz amit elsőnek írtam(az a hosszú) hogy sikerült úgy belenéznem "Bátyám" szemébe, hogy elérjem azt, hogy rájöjjek nem szerethetem. Végleg elfelejtem. Egy utolsó könynet ejtettem utánna... és vége... elfelejtem. A barátommal pedig odáig jutottunk, hogy egyre kevesebbet beszélünk, és egyre kevesebbet találkozunk. E miatt már volt veszekedésünk is, de végül nekem adott igazat és tenni fog ez ellen. Most viszont, hogy kissé elhanyagolt, eltűnt az a tüzes szerelem vagyis már nem érzem azt mint mikor összejöttünk. Szerintetek az én hibám? Én tehetek róla? Mi történhetett velem? Lehet, hogy kiszeretek belőle annyi szenvedés után? Olyan minta egyre jobban elhidegülnénk. Most még viszont azt érzem, ha netán szakítanánk azt nem élném még túl (annyira még szeretem, csak már nem olyan tüzesen) és nem csak én, de ő sem élné túl. Nagyon remélem, hogy ez csak ilyen 1napi érzelmiváltás volt és nem fog tovább folytatódni. Én szeretem, és azt gondolom, hogy ő is vagyis nem is gondolom, mert tudom, Csak azt nem, hogy mért hanyagolt el ennyire, hogy odáig süllyedtünk, hogy több napig nem beszéltünk egymással 1 szót sem pedig oszt. társam.

2008.03.06. 18:59

Sziasztok! Még el nem felejtem Ghoticgirl-7-nek üzenem hogy köszönöm, hogy visszaírt és hogy segített valamelyest nekem. Ez az első oldal ahova tényleg mertem írni és azt hiszem még fogok is. Csak pozitív tapasztalataim lettek. Az előző családi drámához csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy 3éves koromban a szüleim elváltak és én anyámhoz kerültem. Nagyon nagy sokk ért mikor apám elment több évig. Aztán hozzá szoktam a gondolathoz. Havonta 1-2szer megyek hozzá hétvégén egy napra. Milliószor próbálkoztam hogy újra összejöjjenek, de semmi nem történt. Azóta éreztem azt, hogy engem elhagytak a szüleim, anyám egész nap dolgozik, hogy kitudjon fizetni mindent. ugye még ált. suliba járok és ott van konyha ahonnan a kaját kapjuk... és hát... én részesültem abban... hogy anyám ott dolgozik ezért minden csínytevésemről tud:(    Még ennek ellenére is csak a legfontosabbakat beszéljük meg. Olyan, hogy lelkizős vagy mikor segítség kéne az élet dolgaihoz beszélgetésre ne gondoljatok. Az a tipikus nem érek rá mert sok dolgom van. Nagyon eltávolodtunk egymástól. Én mégis harcolok még azért a jövőben, hogy tudjak vele úgy beszélgetni mint ha tényleg együtt élnénk és tényleg az anyám lenne nem holmi idegen vagy szomszéd lakótárs.

2008.03.06. 18:05

Ne szomorkodj! a szülők velem is ilyenek. Hát... ez van. Majd megbánják még egyszer, hogy ezt tették. Amikor majd milliárdos leszek, és majd kéne nekik is a ZS. :D Gondolj te is erre... És akkor majd beszélni fognak már veled. Csakhát... érdekből... ja, de ne vedd ezt magadra, nem úgy értem, a Te szüleid lehet nem ilyenek, az én szüleim csak azért nem lesznek ilyenek, mert már akkor nem fogják tudni hogy hol van az ő kis "semmirekellő szarháziuk". Érted... ...darkangel...

2008.03.06. 14:51

De nekem hianyoznak... :( megis csak ok adtak lehetoseget az eletre, de sokszor ugy erzem, hogy megbantak es alig varjak h megszabaduljanak tolem... talan igazuk van. mindenkinek jobb lenne egy gonddal kevesebb..

2008.03.06. 13:47

Hidd el semmit. Velem is ez van. Két tesóm a kiskirálynő, én meg levagyok baszva... Ők jól tanulnak, ők "életem, királynőm,kincsem, bogaram"... Nem érdekel, hogy engem nem becézgetnek, ennek még örülök is! csak nem kéne folyton baszogatni a semmiért. Hát... De a gyerekek közt aszem mindig van egy "kiközösített", aki semmit nem csinál jól. És még azt is az ő hibájának könyvelik el, hogy él. Ennyit erről. Különben én örülök neki, hogy nem kell időt szánnom arra, hogy beszélnem kelljen velük. Már attól rosszul vagyok, ha hozzámszó anyám, nemhogy még itt perceken keresztül beszélgessünk. És ez nem az én hibámból van, mert ilyen taszító vagyok, nem. Csakis az övéké, ők neveltek, ők hanyagoltak el! Na... Szia! Gothicgirl-7

2008.03.05. 14:46

Igen... nem ismered oket... Nekik ram soha nincs idejuk. Mikor meglatta anyam a kezemen a vagasokat, annyit mondott: "te hulye vagy!" aztan ment tovabb dolgara.. igazabol nem is ez zavar, vagy is ez is, de az jobban, hogy mikor csak beszelni szeretnek veluk, akkor "bocs, nem erek ra" es mindig ez van. de amikor a tesom ker valamit, ot mindig vegig hallgatjak. megis mit rontok el??

2008.03.04. 17:45

Szia! Engem is akartak pszichológushoz vinni, mert hát nekem is a viselkedésem volt a gond, meg a vágásaim, és még egy pár dolog. Hát... Vagy nem volt pénzük, hogy odaküldjenek, vagy elfelejtették, hogy mivan. Mindegy. És tudod... A szüleid lehet csak féltenek, és úgy gondolják, hogy ők nem elég megfelelőek ahhoz, hogy "rendbe hozd az életed". (mikor azzal mellesleg lehet semmi baj, csak ők nem veszik ezt észre) De én nemtudom... Nem ismerem a szüleidet. Szia! Légy jó! Gothicgirl-7

2008.03.04. 15:01

Igen... talan igazad van, de akkor sem ertem, hogy lehetnek egyesek olyan kibaszottul szemetek.. Amugy en is 8.os vok, es a jegyeim is eleg szarak ami azt illeti... egyszeruen nemtook koncentralni. A viselkedesem miatt anyamek pszihiaterhez(vagy mi a fene) akarnak vinni, pedig lehet h az is eleg lenne ha ok meghallgatnanak. De hat konnyebb a gyereket idegenekre ("szakertokre") bizni.ugye?! na mind1! Udv, en

2008.03.03. 20:51

Sziasztok! Nekem is ez van... van valaki akit nagyon szeretek, ő volt álmaim pasija!!! De komolyan, az a mesebeli herceg (csak nem olyan buzis) és felbukkant az életemben egy másik, már régebbről ismert szerelmem, és mindent felbolygat az életemben. vele álmododm, szinte csak rá gondolok. nemtudom mi van velem... kicsit szar, de el kell felejtenem, mert már eljegyzett a barátom. és szeretem is.. vagyis nemtudom mi ez, de nem tudok szabadulni az előző szerelmemtől. hát... remélem mindegyikőtöknek jobb lesz. próbálom a jobb oldalát nézni ennek az egésznek. pl előjöttek a szép emlékeim, amik ha akkor nem történnek meg, én már nem élek. az a srác volt az egyetlen aki életben tudott tartani akkoriban. azóta elfelejtettem összejöttem álmaim lovagjával (tudjátok, aki most el is jegyzett) de a volt szerelem mindig a legrosszabbkor tűnik fel. mindegy. majd elfelejtem. egyszer már sikerült. másodjára is fog! "elkeseredett lány" neked pedig üzenem, hogy te még fiatal vagy (aszem aztmondtad hogy 8.os) használd ki, és élvezd az életet. nem mondom hogy légy magadnakvaló, és önző, de azért próbálj a saját javadra is dolgozni. meg ne keseregj a két pasis dolgon, amíg nem vagy eljegyezve! :) egyszer majd az is eljön.. remélem szerencsésebb lesz mint nekem. És a másik lánynak pedig azt üzenem, hogy a legjobb barátok, akik meghallgatnak nem teremnek minden fán. figyelj, és lehet abban találod meg őt, akire lehet nem is gondoltál volna. különben nekem sem volt sosem a pasijaimon kívül barátom. semmilyen. szóval ha volt pasim volt aki meghallgatott, ha nem akkor nem. sőt ez sem volt mindig igaz, mert volt mikor az adott pasim magasról leszart. de az már a múlté. sokan tönkretették már az életem, meghát a családom sincs nagyon itt, hogyha baj van. de majd lesz saját családom, amiben ne lesz nélkülözés, stb. :) alig várom!!   sziasztok! Gothicgirl-7

2008.03.03. 18:21

Tenyleg szep, hogy van aki szivesen segit olyanoknak, akiknek a lelki vilaguk szinte teljesen el pusztult, pedig nem is ismeri oket... es milyen szomoru, ha a legjobb(nak hitt) baratnod/baratod nem hallgat meg mikor legnagyobb szukseged lenne ra, mert nincs ideje, vagy mert nincs kedve hozzad... es ezt gondolkodas nelkul a pofadba vagja! Bezzeg mikor Neki kell valami, akkor Te vagy a szemeben a legnagyobb, a legjobb, csak vegre segits neki! es Te ezt szivesen teszed, mert nem ker nagy dolgot, hiszen a baratnod/baratod. Neki mindent... es amikor Neked lenne szukseged Ra, arra, hogy meg hallgasson, hogy tanacsod adjon, vagy csak hogy h egy percre atoleljen, hogy erezd azt, hogy meg van valaki melleted, akkor ra kell jonnod arra, hogy egyedul vagy! hogy a legjobb(nak hitt) baratod-nak/baratnod-nek csak addig kellessz, mig megteszed azt amire kert, de amikor Neked van szukseged valamire (jelen esetben csak arra, hogy 5 percet szanjon rad az eletebol) akkor Te NEM vagy a szemeben SEMMI! atnez rajtad, es mindig azt mondja, hogy majd kesobb, majd kesobb... de ez a kesobb SOHA nem jon el! ...es talan majd egyszer, miko ujra szuksege lesz valamire, akkor talan gondol majd arra, hogy hallgasson meg Teged is, azert, mert rajta is segiteni kene, de akkor... mar lehet, hogy keso lesz! tul keso... "...de akkor kiben bizhatok?? Mellettem miert nincs soha senki??...miert?" " ...es hol talalom a baratod? ha nem is a legjobbat, csak azt, aki neha ram is figyel...?" Bocs mindenkitol! de jol esett leirni... Amugy jo az oldal!

2008.03.02. 19:43

Sziasztok! Nagyon megtetszett ez az oldal és láttam hogy sokan írtok egymásnak még ha nem is ismeritek egymást, de próbáltok egymáson segíteni. Én viszont azért írok ide... mert sok olyan gonddal küzdöttem mint ti. Nyáron beleszerettem egy fiúba a táborban. Ha hiszitek ha nem osztálytársam. Most 8. os vagyok és a 7év alatt semmit nem beszéltünk egymással. Szinte nem is ismertem, mintha nem is velem járt volna. De akkor nyáron megismertem közelebbről, és beleszerettem. Elkezdődött a suli meg minden. A táborban a legjobb barátnőmmel voltam aki évfolyam társam ugyanabban a városban mint én csak másik iskolában. Egy nap mikor már épp beakartam vallani a fiúnak, csöngött a telefonom. Megkért a legjobb barátnőm hozzam össze osztálytársammal(aki nekem is tetszett). Nagyot döbbentem mikor ezt közölte velem. Én annyira "szerettem" barátnőmet h feláldoztam a boldogságom miatta. összehoztam a sráccal és bárhova mentek én láttam őket :( Nagyon sokat szenvedtem. Halálomat kívántam. Mégis bevallottam a srácnak közben persze járt a barátnőmmel. Úgy voltam vele utánna na most van végem. Már a kés is a kezemben volt mikor eljött hozzám a fiú és kiszedte a kezemből a kést sírva hogy ne tegyem meg. A legjobb barátjának tartott a fiú, mert mindig segítettem neki. Közölte hogy nem haragszik de csak rajtam múlik hogy barátkozom e még vele. Mindenhol őket láttam. Előttem fogták egymás kezét előttem csókolták meg egymást. Egy nap viszont közölte barátnőm hogy nem szereti már mert belezúgott a barátjába. Megkért mondjam meg osztálytársamnak h nem szereti. Megmondtam. Mélypontra került. Teljesen összetört. Én mindig a fiú mellett voltam és segítettem átvészelni mindazt amit a barátnőm tett vele. Nagyon rossz volt őt nézni szenvedni. :( Inkább szenvedtem volna én helyette csak ő ne. :( Már 6 hónapja szerettem a fiút. Közben kiderült a barátnőmről hogy nem rendes és meg sem érdemel engemet. Összevesztünk. 6 hónap után azonban odajött a srác hozzám és közölte velem hogy szeret és nem akar elveszíteni. :'( megsiratott. Most 1 hónapja és 14 napja vagyok boldog a fiúval akit szeretek. És megtaláltam az életem igazi valódi barátnőjét. De hogy ne legyen mégse happy and a vége. A Bátyám (aki nem vérszerinti csak annyira régóta ismerjük egymást és tesóként szerettem), bevallotta hogy belém szeretett és nem tud elfelejteni. :( Én mindig segítettem neki mindenben. És most nem tudok mert mást szeretek. A nyáron egyszer megcsókolt csak az a baj h nem felejtettem el a csókját :( és most itt vagyok hogy semmit nem tudok tenni. De a barátomat jobban szeretem mint a "bátyám"  azt hiszem (és ez a baj). Bocsi kicsit hosszú voltam de nagyon jóesett leírni. =((         Egy elkeseredett lány=((

2008.03.02. 10:25

Szia! Ez az érzés nekem is ismerős... Tudod... Nekem is volt egy ilyen barátom, akit szerettem, de mindig  veszekedtünk, és ő szinte le sem szart. És mikor próbáltam elmondani egy csajnak, mivel legjobb barátom csak egy volt, még az előtt, de őt elveszítettem (hosszú) azt hallottam tőle, mint te : "Ne bazd le a jókedvem" hát... ennyit erről. És mikor megismerkedtem egy sráccal, akibe beleszerettem a barátom akkor kezdett el szeretni engem, és na mindegy....   szerintem keress mást és mondd meg a barátodnak, hogy már nem szereted. légy őszinte, hidd el jobb lesz! szia ...darkangel...

2008.03.01. 20:07

Sziasztok ! Először is , ne szomorkodj darkangel ! Én meg ... nem is tudom minek irok ide , de valahogy jo elmondani valakinek/valakiknek ...én nem rég lábaltam ki egyedül egy elég mély pontrol , rossz volt az elmult időszak , amikor a legjobb barátnőmtől vártam valami kis jot akkor csak annyit kaptam hogy ne basszam most el a jokedvét ... de talán ha akkor ezt nem kapom nem lennék most így .Akkoriban egy srác miatt voltam ugy ahogy , akit nagyon szerettem viszont elég sokat veszekedtünk és soha nem volt velem , nem volt mellettem amikor szükségem lett volra rá .Egy utazás során nem rég megismertem valakit akibe beleszerettem , igaz más kontinensen él és soha többet nem fogom látni , egy hajon ismertem meg matrozként ott dolgozott és eltöltöttem vele egy csodálatos napot . Valszeg ő neki én csak egy voltam a sok közül ...viszont most az a fiu itt van velem , és szeret de én már őt nem ... és nem akarok meg persze rossz Őt ezzel ,,etetni" már probáltam neki mondani de ....na meg persze ez a folyamatos elvágyodás érzésse ... utálok magyarországon élni általában olyan érzésem van hogy nekem nem ide kellett volna születnem ...de sajnos itt vagyok és ebből az ujabb mélypontrol is ki kell jönnöm ...egy biztos , már nem követem el ugyanazt a hibát , egy boldog és vidám szerepbe bujok hogy ne basszam el senki jokedvét :] Petra

[56-37] [36-17] [16-1]