A mágikus világkép számtalan módszerrel, elmélettel és gyakorlattal megközelíthetõ. Jelenleg egy viszonylag új elméletet szeretnék bemutatni, az információ alapú mágiát. 
Minden tradíció létrehozta a maga technikáit, a sámánok (általában hallucinogén növények fogyasztásával) természetszellemeikkel találkoznak, mások rituális mágiát ûznek, meditálnak, vagy a kozmikus energiát használják gyakorlataik során. Az információ alapú mágia a káosszal, a fraktálokkal, a mátrixszal és elsõsorban adatokkal dolgozik. 
A mágia elméletében a három térbeli kiterjedés csak az idõ fogalmával együtt értelmezhetõ. Ha önmagában vizsgáljuk ezt a dimenziót, egy a múltból a jövõ felé tartó Jelent kapunk, azaz egy kiterjedés nélküli pontot, mely egyfajta hártya, vagy féreglyuk (Daath) a múlt és a jövõ között. 

A Jelen megfigyelése egy önmagából kiinduló folyamat. Ebbõl a nézõpontból vizsgálva, a pont mindig a középpontban, azaz a rendszer 0 pontjában, a nulla dimenzióban (Semmi) áll. Ezt, mint egy fényudvar, körbeveszi az elsõ dimenzió, azaz a jelenpont múltja (Idõ), vagyis az emlékei. (A Karma olyan, mint egy kör vagy kerék, amin haladva az ego ’elõredobálja’ a múltját, a félelmeit, tapasztalatait, és azokat vizsgálja meg újra, egészen addig, ameddig már képessé válik arra, hogy teljességében átélje és elengedje mindet a jelenben. Ekkor a kerék ’küllõjén’ eljut a középpontba, és azon, mint egy kapun átlép egy következõ dimenzióba.) 

Ha egy kiterjedéssel rendelkezõ Létezõ szemszögébõl vizsgálunk egy másik, szintén kiterjedéssel rendelkezõ objektumot, azt tapasztalhatjuk, hogy a saját Jelen csak önmagában, belül értelmezhetõ, hiszen az õket elválasztó távolság (Tér) mindig csak az Én-t körülvevõ múlt terét, azaz a fényudvart képes érzékelni. Minél közelebb vannak egymáshoz, annál közelebbi múltba képesek belelátni. 

Ebbõl következõen ahány létezõ, annyi Jelennek kell lennie. Mivel minden Jelen a nulladik dimenzióban, azaz az idõtlenségben ’létezik’, ahol nincs tér sem, azt mondhatjuk, egy helyen ’nem léteznek’, pontosabban Egy Létezõ (’Isten’) egy Jelenpontjáról van szó önmagához viszonyítva. Ennek a jelenpontnak (Egy) az öntudatra ébredése (’Én vagyok’), önmagába fordulása (’megkettõzõdése’) teremti meg azokat a falakat, melyek elkülönítik, miáltal létrehozza a nemlét más, az ego falain túlra szorult pontjait. Ez az elkülönülés feltételezi, hogy az egyes jelenek önmagukhoz viszonyítva más és más tapasztalatokat szereznek, így a saját jelenük és múltjuk között más és más távolság alakul ki, ami azt eredményezi, hogy egymáshoz viszonyított távolságuk is különbözõ lesz. 

A káosz az Üresség vagy Semmi állapota, melyben végtelen számú Jelenpont (0. dimenzió) ’létezik’, amik egymás, és ezáltal az õket körülvevõ múlt felismerése által hozzák létre a teret. A kint és a bent elkülönülése feltételezi, hogy a Létezõ már nem csak önmagát, hanem más létezõket is szemlélhet, amik különbözõ változásokat okoznak benne, hatnak rá. Más létezõkhöz képest felismer irányokat, sebességet, és mozdulatlanból mozgóvá válik. 
Azáltal, hogy a Jelen (Tudat) elkülönült, elvesztette ’kiindulási helyét’, tökéletességét, egységét, vagy õsállapotát, így kiszámíthatatlanná, instabillá vált, hiszen más Jelenek (külvilág) hatása, egymással való kapcsolataik (amikor az egyik Tudat fényudvara eléri a másik Tudat Középpontját) késztetik változásra, akár külsõ, akár belsõ folyamatként. Amikor az egyik Tudat eléri egy másik határait, annak szemszögébõl sodródni kezd, irányt változtat, míg önmaga számára továbbra is áll. Ez a pontatlanság, nem tökéletesség véletlennek nevezhetõ, és kiszámíthatatlanná, elõrejelezhetetlenné teszi a folyamatot (Karma).    
A két Tudat közötti kapcsolat nem tudatosan irányított, azaz véletlennek nevezhetõ sodródása, mozgása teszi visszafordíthatatlanná az idõt. Minél nagyobb tudatossággal rendelkezik az Én, annál kevésbé akarja megfordítani, hiszen felismeri, hogy az idõ csak Jelenpontokból áll, miáltal egyre közelebb kerül a Forráshoz. 
A Jelen folyamatos Múlttá válása, önmagába fordulása spirális pályát eredményez, miközben mégis önmaga marad (gömb). Rétegeket hoz létre, melyek egymáshoz képest elcsúszva jelennek meg. A Tudat (Tipheret) létrehozza a Tudatalattit (Yesod), majd az Anyagot (Malkhut) de mindig egy szinttel alatta vagy felette (benne vagy körülötte). 

A mátrix legegyszerûbben egy térbeli négyzetrácsként képzelhetõ el, melynek csomópontjai a Jelenpontok, és a rácsháló azok múlttere. Az információ alapú mágia lényege a saját középpont megtalálása, és az információ múlttéren, vagyis a négyzetrácson való átküldése egy másik Jelenpont számára (vagy az információ minél teljesebb fogadása). 
A mátrix tere maga az energia, akár összesûrûsödött, akár irányultsággal rendelkezõ formájában vizsgáljuk, egy ’anyag’ különbözõ megnyilvánulásaiként, de végeredményben egységként érzékeljük. 
Akár kifelé, akár befelé figyelünk, mátrixot látunk. Kifelé nézve felismerjük, hogy csak egy mátrix egyik csomópontja vagyunk, befelé nézve tudjuk, hogy mi vagyunk a mátrix. 
  
Az információ alapú mágia a Hex-en (6) keresztül továbbítható. A mátrix egy csomópontja hat irányultsággal rendelkezik, azokon keresztül tartja a kapcsolatot a többi Jelenponttal. A jobbra, balra, fel, le, elõre, hátra nézõpont kérdése, az elnevezés az ego szemszögétõl függ. 
Az egyénen belül zajló folyamatban a fizikait a jobbra, balra, az asztrálist az elõre-hátra, míg a mentális hatást a fel–le képviseli. Amennyiben más személy vagy objektum a mágia ’célpontja’, úgy minden esetben a mentális, azaz a fel-le csatornán átáramoltatott, az elõre-hátra (asztrális) csatornán kiadott, és a jobb-bal (fizikai) által közrefogott, vagy megtartott energiáról van szó. A három egymásra épülõ sík a mátrixban vörös, zöld és kék színként jelentkezik.
A tudatos hex maga a csomópont, és az azon kiáramló energia vagy információ. Adattartalma a mágus aktuális, vagy már felszínre hozott tudásából épül fel. A nem tudatos hex a körülmények, azaz a más csomópontok által gerjesztett energiaáramlásra adott öntudatlan, ösztönös válasz. 
Ahhoz, hogy a hex a megfelelõ hatást érje el, tudatossá kell válnia. A nem megfelelõ adattartalom elküldése és más hexek által (szintén ösztönösen) kiáramoltatott energia visszaverése nem szabályozott válaszreakciókra késztetheti a másik felet. 
A két hex közötti adatközvetítõ csatorna a mátrixban egyszerre csak az egyik irányból áramló energia szállítására képes adatvesztés nélkül. Amennyiben két különbözõ információtartalmú hex találkozik egy csatornában, akkor az ’aktívabb’ hatása érvényesül, míg a ’passzívabb’ beépül a másikba, felveszi annak irányultságát és visszafordul.